unalom és unalom. mással nem nagyon tudom jellemezni magam jelen pillanatban. hogy mért? elárulom. most mentek haza pesti barátaim és egyszerüen szörnyü hogy mennyire unalmas nélkülük. igen. erre azt tudnám cask mondani hogy megszokás. hmm. megszokás. lehet kicsit erös kifejezés a megszokás egy hét együtt lakás után de sajnos ez igy van. reggel mikor fölkeltem erös hiányérzetem volt. még az is furcsa volt hogy egy olyan macit szorongatok akit max párnának szoktam használni nadehát vannak ilyenek. megszokásnak lehet azt is mondani mikor automatikusan már mennék le kávét csinálni havernak. aki már nincs itt. sajnos. de majd még visszajönnek. remélem. örülnék neki. vicces volt velük tölteni egy hetet és megmutatni nekik mindenfélét amit szegeden találhato. természetesen kezdve a kocsmákkal. mért pont a kocsmákkal? nagyon egyszerü az ember általába mindig ugy tud tájékozodni hogy hol van a kocsmához viszonyitva valami. saját tapasztalat. erre anyum csak annyit mondani h züllés. de sztem nem az. simán csak viszonyitási alap. mig a néniknek a virágcserép az nekünk spontán a kocsma. nade hagyjuk most ezt inkább elmesélem hogy mitörtént. persze csak ha érdekel 
az egész ugy kezdödött hogy Timivel lementünk Balcsira, keszthelyre. ott töltöttünk pár napot. szombattöl szerdáig. mászkáltunk össze vissza, muzeumokat néztünk( ahol apa hiányom lett 
) szenvedtünk a tévé elött, esöbe fürödtünk szoval minden megvolt amivel azt mondhatnák ránk hogy bolondok. de. ez igy is lenne:) aztán szerdán jöttünk haza de nem csak ugy egyszerüen haza!.útközbe fölvettünk a Mattet aki amugy Ricsi vagy Ricsike kinek hogy. nekem marad Ricsii. szoval fölvettük és fonosz modon elloptuk és lehoztuk szegedre. ahol egyböl megmutattam neki a kicsipresszot meg egykét látványosságot szegeden köztük Danikát is. kellemes este volt még Dorciék kertjébe is eljutottunk. (igen abba a kertbe ahova elözöleg pataki anyja betört hogy a “FIÁT AKARJA” . vicces volt…) másnap jött Gavo vagy Gabo aki ahogy. szoval megjött. kimentünk érte vonatra. aztán egyböl bementünk az ujbandás baszásra ami szerintem ritka szar volt. semmi se volt meg benne ami régen. szenvedés. elvonulás. egymás leszarása. hja. értelmes volt de tényleg. aztán még sünök is. ketrecbe kötöttünk ki.onnan meg mentünk haza. ahol apu tárt karokkal várt minket viszkivel. nem kellet volna. hiba volt. de nembaj. másnap belett bizonyitva hogy a viszki se tud kifogni senkin se. ugye Ricsi? =) este lementünk sörkertbe ahol ott volt Gerike meg Bajbii. velük aztán igy sokan számszerint 5en bolyongtunk a tiszaparton ami szerintem rettentöen szép estefelé. másnap Garab est volt ahol természetesen megjelentünk még szép hogy! volt The Void koncert amin még egyszer régen voltam na az jo volt.(másnap fájt is a nyakam de rendesen). hajnal fele elmentünk kaját Venni Ricsivel miközbe beszélgettünk egy sort ami nagyonjo volt. sztem még nem is beszéltem ennyit a ricsivel egyszerre. legalábbis igy. na mind1. pár órás késéssel visszatértünk garabba.elsö 71essel irány haza beestünk az ágyba és fél1ig audtunk amig arra nem keltünk hogy drágajó édes anyám csiklandozza a talpunkat. a többi nap lazább volt. itthon vizipipázgattunk meg söröztünk filozofáltunk erröl arról. utolsó nap miután gavo bemondta az unalmast és fölemnt aludni.(kevesebbet kék inni..) kitaláltam h megmutatom Mattnek a kedvenc játszimat. egész uton pörögtem pattogtam. lese lehetett volna löni annyira boldog voltam hogy viszontlátom szeretet helyemet. de mikor odaértem. semmi se volt. egyszerüen semmi. hirtelen minden olyan szürke lett és semmilyen…hogyl ehetséges ez hogy a kedvenc helyemet ahol végre magad lehetsz leülhetsz nyugodtan hintázhatsz nézheted az eget gondolkozhatsz meg minden és hirtelen elviszik és nincs többé. és nincs többé békesség nyugalom mert elvitték…. hirtelen mintha a szivemet tépték volna ki. nagyon rosszul esett… igy utolag már csak abban reménykedem hogy csak megjavitani vitték el v lefesteni( na de egy egés szátszóteret?:S) remélem visszahozzák ha nem akkor nagyon szomoru leszek.. szoval ott álltam mezitláb föltürt szoknyába és nembirtam megszolalni csak hogy nincs… Ricsi nem értette mi bajom de aztán gyorsan megértette és probált megvigasztalni kisebbnagyobb sikerrel… mégjo hogy ott volt..ha nincs ott én leülök oda és és. lehet még mindig ott néznék bambán a játszótér helyére… köszönöm Ricsi hogy mellettem voltál. letargikus állapotba hazasétáltam bedöltünk az ágyba és aludtunk. utoljára együtt. pedig olyan vicces volt esténként megcsikizni meg piszkálni. dehát mostmár marad a maci. csak az a baj hogy a maci nem ver pofán esténként. XD tegnap a nagy bucsu napja. ezek a kis hülyék az én drágáim else akartak menni. itt szenvedtek h maradnak meg minden áhh. rettentöen jol esett hogy ennyire tetszik nekik a hely. szivem szerint én se engedtem volna öket elmenni dehát ha menni kell menni kell… igy hát épp hogy nem könnyes búcsút véve kimentem velük a vonathoz. a vonat.. mikor elindult ugy vmi üresség maradt bennem és vmi hiányzott. depitöl a memoár járt a fejembe kicsit átirva. ” a vonat ablakon át titeket nézlek de kitérdekel hogy én mit érzek, emberi mozdulatok gondolatok” szar volt mindenkinek. nem kellet volna hogy hazamenjenek.. nem kellet volna.. letargikus állapotba hazavonszoltam magam majd olyan voltam mint vmi élöhalatt. danika meg timi átjöttek meg balázskával is végre összefutottam. de a kedvem változatlanul kicsit szar volt. aztán este elaludtam,. reggel meg hát, macival ébredtem. ma átjött anna egy percre egy filmélrt. de legalább már öt is láttam. ugytünik boldog lesz:) nagyon boldog:), am voltam még hambiba meg vettem egy könyvet =) remélem augusztusba megint lejöttök =) ez volt elsö bejegyzésem. és lehet egyben utolso is. majd még kiderül mit hoz a jövö. say goodbye
Utolsó kommentek