Itthon, egyedül félhomályba ahogy mondanánk müvelten darvadoznánk ha többen lennénk de mivel egyedül vagyok most itt ezért csak elmélkedek.régen minden más volt mint most.
Régen a bandával, sántával, andival, mátéval, enivel, dorcival, donáttal, erikkel,bálinttal, melivel, mérivel,öcskössel meg a többiekkel kiültünk széchenyire élveztük az életet, röhögtünk ittünk sört, röhögtünk, poénra vettünk mindent, azt hittük miénk a világ és nincsenek gondok, hogy örökre együtt maradunk. Igen. Szép naiv gondolatok. Igen azok. Naivak. Aztán telt mult az idö, a bandát kezdtem egyre jobban unalmasnak tartani elhagytak azok akiket szerettem ezért mérges voltam rájuk ( a lányokra) megis volta a saját kritikám aminek hangot is adtam akkor mint ahogy a többiek is. Aztán rájöttem miért is mentek el.. rádöbbentem hirtelenjében. És énis igy tettem. Igy pont azt cselekedtem ami ellen voltam. Nem tehetek rola nem éreztem azt amit régen h közéjük tartozok h szeretjük egymást. Eltünt. Maradt a szokásos. Ha jössz jo ha nem akk full mind1..de persze ettöl függetlenül sok olyan ember volt akik számomra fontosak voltak, egyik felét visszakaptam, Andellát , Dorczit, meg Enit. De Bálintot és Melcsit meg Sántit ott kellett hagynom, probáltam komolyan probáltam velük tartani a kapcsolatot . találkozni. De mindig falakba ütköztem. Mindig az volt a válasz h ha bemegyek találkozhatunk. De nem akartam bemenni. Nemtudtam bemenni. Valami visszatartott. Ugyéreztem lealacsonyodott ott minden és nem vagyok odavaló. Sátánkát még anno én vitttem be ide és ö ott is maradt. Ö is fontos volt nekem. Valamikor. Amikor még számitottunk egymásnak. Rosszban is én adtam segitséget. Emléxem mikor a legnagyobb bajban irta az smst h mi történt. Gondolom azota benne is összegyültek a rossz dolgok. A szomoruság az elhagyatottság az átbaszás hogy ott hagytam. Nem érette. Senki se értette. Bálint se pedig öt tartottam a legokosabbnak mindenki felett. De ő se értett meg szomorúságomra. És nem találkozott velem külön igy nemtudtam elmondani neki h mennyire fontos nekem mint barát. És most vele is eltávolodtunk ugy mint melcsivel és sántival. És ez rossz. Ez egy pocsék dolog. A barátok persze akiknek elvileg tényleg fontos voltam megmaradtak. Kerestük egymást. Kerestük. Gerikével is. Vele jól összeszoktunk. Mászkáltunk erre arra. A leglehetetlenebb idöben voltunk képesek egymást keresni. Egyszerüen egyik nagyonjo barátom lett. Most meg itt vagyok és aggodok h mi van vele mert elvan tünve. Na mind1 ez mellékes…szoval igen. Haragosak mert ugyérzik otthagytam öket. Pedig nem. Nemigy van. Bennem mindig itt vannak. És csak rajtuk mulik h ismét találkozzunk röhögjünk, filozofálgassunk. Sokat változtam beismerem. Sztem nem éppen rossz fele. Benötta fejem lágya vége lett az „aranykor”nak. Rájöttem h felelöséggel járnak tetteink.döntéseink. mindegyik egy külön külön út. Rájöttem arra hogy nem annyira vicces minden mint ahogy azt gondoltam. Lehet hogy az is világitott rá hogy valamilyen szinten felelösséget éreztem a kis Detox meg Balázska iránt. Detox ugye unokatesóm és kiskorunk óta együtt nevelkedtünk föl. Rájöttem hogy dolgokat hagyhatok neki dolgokba pedig erösen belekell szolnom és megbeszélnem vele elmondani mi mért rossz vagy jo. Megosztani vele mindazt amit eddig tapasztaltam életembe. Igen ott van Erik is akivel 3 hetet birtam ki:D nem volt sok. De érdekes volt és emlékezetes. Hogy én mennyiree toleráns tudok lenni, na az ott derült ki . de ezt már nem lehet visszacsinálni de attol függetlenül jo haver maradt igaz h sokat iszik de birom a fejét, szoval igen msot itt vagyok ez a nyár teljesen más volt. Felnöttnek érzem magam. Öregebbnek sokkal. Nem 17nek. Egyszerüen rossz látni az utcán ahogy a kis fiatalok cigivel a szájukba piával a kezükbe züllenek hánynak és részegek. Vagy épp tépnek. Szörnyü ennek nem igy kellene kinéznie…persze voltam fesztiválon erre arra. De nem vettem részt a „fesztiválozok” életébe. Én csak voltam.. de nem azért h bebasszak és stbstb. Eleget röhögtem én a Ricsin meg a Pocokon. Mert ök na ök bebasztak. Nagyon nagy köszönettel tartozom Bán tanárúrnak is a sok gondolkodás miatt. Ö ébresztett rá arra hogy mennyire képes vagyok nemet mondani dolgokra mennyire képtelen vagyok a lelkemre venni valamit. És mennyire tudok ha akarok . valamilyen szinten az ö bántásai alapján lassan de kiismertem magam. És ez egy jó dolog. És már else tudom képzelni hogy ne ö tanitson és hogy idén ne legyen egyetlen egy rossz szava se hozzám. Igenis legyen. Szükségem van rá hogy elküldjön jogászi pályára vagy épp a picsába. Apámmal folytatott beszélgetések apalján rájöttem hogy müködik a világ mennyire elbaszott minden és régen illetve most mi volt mia fontos mi a kevésbé fontos. Anyu megtanitott arra milyen szeretni valakit. Valamit. Igaz még sose tapasztaltam azt amiröl anya orákat képes regélni de egyszer remélhetöleg fogom érezni. Rájöttem arra hogy az elvileg nagylépések egy ember életébe néha nem érnek föl olyan kis aproságokkal mint egy ölelés. És egy ölelés többet jelent számodra mint az amit tettél… ami nagyobb „jelentöséggel” bir… sajnos rájöttem hogy van olyan ember akit szeretek. Nem szerelemböl . de barátilag tisztán és tudom mit takar aggodást. Törödést. Még akkor is hogy ha cserébe semmit se kapsz csak játékot. Ugy hogy valamilyen szinten veled játszanak mert megengeded mert tetszik.és aztén beüt a mennykö. És rájössz hogy van más út. Vagyis nem is rájössz csak másutat választasz. És az akit eddig szerettél tisztán. Még minidg leszögezve nem szerelemböl majd egyszer ráébred hogy kit veszitett el hogy mit veszitett el. Hogy szüksége van valakire. Arra akinek fontos mert neki is fontos. De ezt hivják ugy hogy késö. Sajnos egyszer mindenhez késö lesz. Kivéve Józsibácsinak a szexhez mert ö sose lesz impotens. Ha már 81 évesen nem az akkor… na de mind1 ez is egy másik történet. Szoval összegezve rájöttem h fontosak nekem emberek. De forditva nemtudom hogy ez hogy van. Timivel összeismerkedni mokás volt. Mindketten rühelltük egymást. Hogy néz már ki fujj már. Erre kb testvérek lettünk. Barbival is de utáltuk egymást. Itt vérnyog nekem a konyhába hogy „MIRRCSII hogy a tejjjjföl???” de aztán láss csodát most számithat rám én is rá és fontos. Fontos. Ahogy Gabejjkám is akit az osztály által ismertem meg. Ezért megérte odajárni ahova most járok. Jszoval szo mint 100 képes vagyok megbecsülni dolgokat. Embereket értékeket. Gondolatokat. Figyelmes is vagyok mert képes vagyok rá. Sok mindenre. Sok. Mindenre. De minek is foglalkozom a régi dolgokkal a régi érzésekkel. Becsapás átverés büszkeség. Rég volt változtatni nem lehet. Most épp boldog vagyok használjuk hát ki. Szerencsére nemrégiben megismertem Johnnyt aki fölviditja napjaimat=) és kezd egyre fontosabb lenni számomra ami nagyon ritka. Mint tudod Riska te tudod a legjobban..egyszer veled beszéltük h mennyire mennyiem ilyen vagyok.. nem engedek senkit se közel magamhoz. Senkit de senkit se… ha valaki közeledett mindig letereltem. Egyszerüen félek attol hogy valakinek aki velem van kitárjam a s zivem és elmondjak neki mindent félek ettöl. Nemtudom mért. De félek.. de ugynéz ki most változnak a dolgok és már kevésbé félek és engedek nem mutatok egyböl nemet…de ez is csak azért volt mert éreztem hogy vele. Tudtam. Tudtam….
Utolsó kommentek